Múzsa nélkül
Volt egy mese szerű fény
Úgy mint rég
Bár tudom ez már nem érint
Én meg hiába hazudtam
Hogy a csillagokat lehozzam
Munka nélküli múzsa
Állást kínál
Minden részeg csókja
Füzet szélén szédelgő
Olvashatatlan lábjegyzet
Ott lenne a helyed
Lámpafénynél
megperzselt hópehely
Az éterben remeg a képtelen
Hevesebben izzik emléked
És végül rímekbe végzed
Pecsuvácz Dávid
Tetszik a vers mondanivalója formája. Szerintem is hiányzik a központozás, de ha már nincs, akkor miért a nagy kezdőbetű?
Szeretettel: Ica
Újra olvasva, nagyon gördülékeny.
A semmiérzés nagyon fáj testnek, léleknek Egyre többször kerülünk ebbe a helyzetben. Kiláthatatlanság érzése lebénít, magányossá tesz. Köszönöm:Clarisz
Kedves Dávid!
A mondanivalója tetszett versednek. Tudom, hogy szabad vers, nem kötelező a központozás. De talán /legalább is nekem/, könnyebb lenne követni cikázó gondolataidat, ha némi terelést adnának az írásjelek.
Szeretettel gratulálok: Zsuzsa
Kedves Dávid!
Sokszor vagyunk ezzel így.
szeretettel
Rozálka