Ébredő tavasz

Ébredő tavasz

Azúrkék az ég, mosolyog a nap,
áraszt villódzó lángsugarakat.
Ébredő tájra melegét hintve,
előcsalogat rejtekből mindent.

Dalra fakad az élet a fényben,
szellő szárnyán zeng a madárének.
Rügy feslik, virág bimbóját bontja,
száll a kikelet illatmámora.

Bíborszínben jő az alkonyóra,
fáradt vándor tér most nyugovóra.
Sápadt hold mélán indul útjára,
éji paláston pályát bejárja.

Schvalm Rózsa

(2013-03-07)

“Ébredő tavasz” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Kedves Éva!
    Köszönöm Neked kedves véleményedet.
    Szeretettel: Rózsa 🙂

  2. Kedves Judit!
    Őszinte öröm számomra, hogy tetszik a versem.
    Szeretettel: Rózsa:)

  3. Kedves Lexirózsám!
    Köszönöm, hogy tetszik a versem.
    Szeretettel: Rózsa

  4. Alkonyóra-nyugovóra. Szép. 🙂
    No, nem csak ez a rímpár, az egész. 😉
    Éva

  5. [color=#006633]Kedves Rózsa!
    Ábrándos képeid, varázslatos szavaid megmelengették a szívemet.
    Szeretettel
    Ida[/color]

Szólj hozzá!