Ébredő tavasz
Azúrkék az ég, mosolyog a nap,
áraszt villódzó lángsugarakat.
Ébredő tájra melegét hintve,
előcsalogat rejtekből mindent.
Dalra fakad az élet a fényben,
szellő szárnyán zeng a madárének.
Rügy feslik, virág bimbóját bontja,
száll a kikelet illatmámora.
Bíborszínben jő az alkonyóra,
fáradt vándor tér most nyugovóra.
Sápadt hold mélán indul útjára,
éji paláston pályát bejárja.
Schvalm Rózsa
(2013-03-07)
Mint mindig mert csodásak…Lexirózsa
Kedves Éva!
Köszönöm Neked kedves véleményedet.
Szeretettel: Rózsa 🙂
Kedves Ida!
Nagyon köszönöm kedves szavaidat.
Szeretettel: Rózsa
Kedves Judit!
Őszinte öröm számomra, hogy tetszik a versem.
Szeretettel: Rózsa:)
Kedves Lexirózsám!
Köszönöm, hogy tetszik a versem.
Szeretettel: Rózsa
Kedves Ica!
Köszönöm, hogy tetszik a versem.
Szeretettel: Rózsa
Alkonyóra-nyugovóra. Szép. 🙂
No, nem csak ez a rímpár, az egész. 😉
Éva
[color=#006633]Kedves Rózsa!
Ábrándos képeid, varázslatos szavaid megmelengették a szívemet.
Szeretettel
Ida[/color]
Már érzem is a tavaszt…:)
Szép versedhez gratulálok, Judit
Édes Rózsám…Gratulálok nagyon szép…Lexirózsa
Lelket melengető ez a szép tavaszi versed.
Szeretettel gratulálok: Ica