Nem akarok aludni

Nem akarok aludni

Alig, hogy elaludtál, elkezdtem versem,
Mindaddig, míg írok, szemem rólad le nem veszem.
Elfáradtál kedves, hisz hosszú volt a nap,
Remélem, nem fázol, hisz betakartalak.
Innen olyan vagy, mint a gyémánt, érinteni sem merlek,
S ne hidd, hogy nem vetném ajkam arcodra, vagy fognám meg kezed.
Lekapcsolnám a lápmát kedves, de akkor nem látom, mit írok,
Előnye is lenne tán, legalább nem látnád, hogy sírok.

Te vagy minden boldogságom, örülök, hogy velem vagy,
Bár tartana mostan örökké, ez a csodás pillanat.
Mozogni kezdesz, azt hiszem zavar a lámpafény,
Ha most ez hiba, akkor azt tudom, hogy csak az enyém.
Felém fordulsz, majd nyöszörögni kezdesz,
Annyira édes és aranyos vagy, mint amikor reám nevetsz.
Visszafordulsz a másik irányba, s én lekapcsolom a lámpát,
De így nem látom sem a könyvet, sem a papírt, sem a tintát.

Valamit tán mégis, ahogy a villámok fényei megvilágítanak,
Mintha csak látnám alvó sejtjeid álmát, ahogy rólam álmodnak.
S remélem szíved, lelked álmában is, én vallok néked szerelmet,
S remélem én okozom néked, minden boldog percedet.
Halk nyöszörgő hangon kérsz, hogy bújjak oda hozzád,
Nem is teszek mást, csak még megcsókolom orcád.
De én ma éjjel eldöntöttem, nem akarok aludni,
Csak ölelni akarlak téged, és éjjel ébren rólad álmodni.

2014.08.14.

“Nem akarok aludni” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Köszönöm!

    Elég sok versemnél kommentáltál már, és ahogy észre vettem ezt a férfias gyengédséget nem igazán szívleled és amint mondtad is ritkán olvasol szerelmes verseket. Kellemes csalódás most számomra a véleményed. Amikor elküldtem, az oldal szerkesztőinek, már gondoltam rád, mit fogsz írni erre a versemre.

    Igen van abban valami amit te is mondasz. Hogy ez csak egy álom, és az enyém volt, és még most is az. De azt hiszem ez a vers is olyan, ami talán engem jellemez, hogy ezt mások helyett is írom, írhatom; én végül is így érzem. Tehát a versben írt helyzet szerintem senki számára nem ismeretlen és mindenki egyes szám első személybe tudja magát képzelni.

    Tényleg köszönöm, és örülök, hogy tetszik számodra a vers.

    u.i.: Én sajnos, vagy nem sajnos csak ilyeneket tudok írni.

Szólj hozzá!