Az írisz párás horizontján

Az írisz párás
horizontján

költözik az égbolt felettem
leszedált csillagok hunynak ki
a sorsunk ugye közös?
vagy ölelésbe pazarolt idő?

szívem nem bírál
zihál és diktál
meztelen ág
korcs virág

Csendbe mártott szó lennék
míg ajkad el nem ereszt
de szavakat suttogsz
és nyílik a magány

Hajnali gondolatok
az írisz párás
horizontján
torz irány.

Attól hogy valami hamis
lehet még jogosultsága
mint isteni hitt úgy szoríts
illúzió minket boldogíts

Vagy legyen hullám
vihar korbácsolta
ahol a szél a kapitány
ne legyen megbocsátás

Keserves izzadság csupán
A szerelem tengere
Ami könnyű az maradhat
végül a felszínen

21.04.15

“Az írisz párás horizontján” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!