Bennem él…

Virágot szakítani nyúltam én rózsabokorba
a legszebb szálért, amely kedvesemnek lett ajándék,
de sebet ejtett kezemen a tövis, amely védte virágát,
mint anya a gyermekét, mint Atya az ő fiát.
Véres lett az ajándék, amit adtam, s véres ajándék volt
amit egykoron kaptam (az élettől az életet).
Akkor a keresztnek fájáról csöppent alá vér
a kétezer éve megfeszített emberé, amely ma bennem él.
Él, mert él a remény (az Istené), hogy egyetlen fia
volt és lesz mindörökre a legszentebb ajándék!

Habos László