Csókodért koldulok

Csókodért koldulok

Voltál már szomorú, elkeseredett?
Gondoltál arra, hogy eldobd életed?
Nélküled én oly egyedül vagyok,
félek,hogy többé nem jössz,
s csókodért koldulok.
Könnyet hullatnak néma csillagok
más szerelme elől gyáván elfutok.
Gyere, öleljen át az illatod!
ne hagyj szenvedni,
hisz tiéd vagyok.

2003. Június 15.

Fleiszig Rózsa (F.R.)

“Csókodért koldulok” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Rózsa kedves, nagy vallonmást írtál és egyben vágyverset is!
    Jó, hogy olvashattam és gratulálok:
    Üdv/Feri

  2. Szia Mara!
    Köszönöm, hogy tallóztál verseim között, és véleményt is nyilvánítottál. Jól esett.
    Bizony, sok – több, mint 40 – év telt el amióta rokonok lettünk, de valójában soha nem ismertük igazán egymást.
    Szerintem, sohasem késő elkezdeni, s talán lesz még rá időnk!
    Ex-sógornőd F.Rózsa (ang)

  3. Valahol mindenki egy kicsit koldusok vagyunk. Mindig van az életünkben valami ami szegényebbé tesz.
    BÁR ÉN SOHA NEM KERÜLTEM OLYAN HELYZETBE HOGY MEGSZÜLESSEN BENNEM , hogy eldobjam az életem, de valahogy együtt érzek azokkal, akik végső elkeseredésükben megteszik.
    Tetszett a versed:Clarisz

Szólj hozzá!