Szeretet tolvaj


Szeretet tolvaj

A sötétben, a vak sötétségben,
a gyáva tolvaj szeretetet lopott
a tékozló fiúnak atyjától.

Valaki felkapcsolta a villanyt,
s a sötétséggel eltűnt a félelem,
és nem ontották ki a véremet.

Vakít a fényesség, az örök fény,
de nem szólalt meg az a vén harsona,
és nem jött el az Úr szent angyala.

Az Atyának szemében könnycsepp ül,
a szeretete világ végéig ér,
lopjon belőle hát, aki nem fél.

Habos László

“Szeretet tolvaj” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!