Mesél a csend

Megosztás Nyomtatás 1270 megtekintés 14 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Mesél a csend

Hallgasd a csendet,
Mit beszél.
Selymes szavával,
Ép mesélni kész.
Simogatni fáradt lelkemet,
Befedni a vérző sebeket.
Gyógyír rá a kedves szó,
A mosoly mi oly csábító.
Lágy szellő ha simogat,
Meg fújja dús hajadat.
Fel kavarja múltadat.
Volt benne szép, s fájdalom.
Elfeledni nem tudom.
De ni csak, süt a nap,
Elvakít egy perc alatt.
Nem látod, ki áruló.
Szíveden uralkodó.
Jő az est a jó sötét,
Vajon ő majd mit regél?
Szerelmes vad éjszakát.
Hol forró vágytól ég a szád.
Karja tested öleli,
Szeme szemed keresi.
Súgja halkan, hogy szeret.
Válaszolod ugyan ezt.
Össze forr a két forró,
Lázban égő két folyó.
Sötétben a csillagok,
Szikrát szórnak rögtön ott.
Mint lávától fortyogó,
Tenger lesz a két folyó.
Ám eljő a pirkadat,
Halvány pírral felvirrad.
Újra a csend lesz az úr,
S te feledni, megtanulsz.

Alexa Gyuláné/Kandrács Róza

“Mesél a csend” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. [color=#006633]Kedves Lexi!
    Olykor bizony érdemes figyelni a csendre, bizony nagyon szépeket tud mesélni. Ezt versed is bizonyítja…
    Szeretettel
    Ida[/color]

  2. Kedves Lexi! Csodásan és szépen láttatod a láthatatlan érzéseket és szerelmet.
    Az alábbi versszakok nagyon megragadóak számomra.
    A " jó sötét " " szeme szemed keresi "
    Nagyon tetszik úgy ahogy van a versed.
    A hajnal és a csend, viszont mindent megfagyaszt.

    Jő az est a jó sötét,
    Vajon ő majd mit regél?
    Szerelmes vad éjszakát.
    Hol forró vágytól ég a szád.
    Karja tested öleli,
    Szeme szemed keresi.
    Súgja halkan, hogy szeret.
    Válaszolod ugyan ezt.

  3. Kedves Lexi!
    Nem mindig jó, a feledés. De nem is erről szólnak igaz soraid. Örömmel olvastalak.
    Szeretettel /mami/

  5. Gyöngyöm..így igaz…csak szeretném elhinni,hogy lehet feledni…köszönöm..Lexirózsa

  6. Drága Lexirózsa!
    Most értem el Hozzád és érdemes volt ideérnem!!!
    Nagyon érzékien festetted meg szépséges versedben a CSEND-et. Igazán kellemes volt olvasni.

    "Lágy szellő ha simogat,
    Meg fújja dús hajadat.
    Fel kavarja múltadat.
    Volt benne szép, s fájdalom.
    [b]Elfeledni nem tudom."[/b]

    Én erre voksolnék, mert nem igazán tartom valószínűnek, hogy valaha is, míg ép az eszem, feledni tudjam

    "S te feledni, megtanulsz." – erre a sorra gondoltam.
    Szeretettel: gyöngy

  8. Kedves Ronika Köszönöm,hogy olvastál.Kicsit elvagyok anyátlanodva…A vírus képen vágott és KO lettem…Lexirózsa

  14. A csend néha a barátunk.
    Nagyon szép vers, többször is elolvastam.
    Szeretettel gratulálok, Judit

Szólj hozzá!