Március 15

Megosztás Nyomtatás 549 megtekintés 8 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Március 15

És havasak az utak.
Hol barka még tavaszt intett tegnap,
hó lepi az ágat.
Fehér alá bújt a zölden zendülő határ.
Otthon marad, kit kötelesség nem szólít munkába…
Ünnep van.
Feltűztem a kokárdámat.
Maradok helyemen, még ha futni volna is jó,
ünnepet tartó emberek közé,
egymásra pillantunk és tudjuk: vagyunk… még vagyunk: magyarnak.
Akkor is ha sokszor belepi a hó tavaszba lendülő szívünket.
A hó alatt is megmarad, kit erős melegen tart a szeretet.
És ünneplek veled, ki elfogadod kezemet.
Ki elfogadod szavamat.
Továbbdúdolod dallamomat…
Akkor is ha hó esik, eső helyett.
Akkor is, ha elbújik közben a Nap.
Akkor is ha viharban tépett levél vagyunk.
Akkor is: maradunk.
Mert közös a dallamunk.
Valahol, ahol még vagyunk:
Emberek.
Magyarok.
Dúdolod a dallamot?
Köszönöm.

Cseh Ildikó – Peonia

“Március 15” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Hóhelyzetre:

    Adj Uram erőt a lapátolónak.
    Adj Uram meleget az úton valóknak.
    Adj biztos döntést annak, ki a munkát osztja.
    Kitartást a hókotró fülkéjébe.
    Kitartást a mozdonyon.
    Kitartást a betegnek, szülő asszonynak.
    Biztatás a hazaigyekvőnek, megnyugvást az otthon várakozónak.
    A kint lakóknak, embernek állatnak.
    Őket segítőknek.
    Havazik. Fúj a szél. Jegesek az utak. Most!
    Most, de most nagyon fojtsd magadba a sirámodat!
    Most ne berzenkedjél, a szó erő és továbbszáll.
    Higgy benne, dolgozik, kinek dolga most ez.
    A te dolgod: bízni és segíteni.
    Ha mást nem azzal: nem sopánkodsz.
    Nem szidsz senki, kezdve az Úristentől befejezve a szomszédig.
    Mert hibát találni lehet és könnyű.
    Ha ott lennél…ha ott vagy…aki ül a kormány mögött és hókotrót igazgat…mit tennél?
    A szavak, a gondolatok…hatalmasak.
    Széttaszítanak és összehoznak.
    A bajban nincs helye másnak…mint összefogásnak.
    Hacsak gondolatban. Velem tartasz?

    2013.01.18.

  3. Köszönöm Katalin. Megadtam a számomat, hogy ha valakinek szállásra van szüksége, jöhet. Sajnos, kicsi a lakásom, de egy ember elfér. Bízom benne, megoldódik a helyzet. Az emberek olyan furcsák! A természet erős és most ilyen időjárást adott. Talán, hogy tanuljunk együttérzést, segíteni-mozdulást, kiki a saját módján…és megtanuljuk: összefogni és nem szétzilálni: lelkileg. Áskálódással. Azt hiszem a Teremtő addig adja nekünk ezeket a leckéket, míg meg nem tanuljuk. És azt is látom, nagyon sokan nagyon szépen "vizsgáztak"! Hiszek magunkban! Szeretettel! peo

  5. Köszönöm Lexirózsa. Az idő, olyan amilyen. Ilyen még nem volt. Aki teheti segítsen. Peo

Szólj hozzá!