Alkony

Összes megtekintés: 1,094 


Alkony

fáradtan hullott
lángsírjába az alkonyat
nyomában halovány pír maradt
majd elnyelte azt is az este
hunyorgó csillagoknak ítélve
megannyi suttogó neszeket
melyek titkoktól súlyosan
martak az éjbe szerelmes jeleket
majd hajnal lehelte a könnyektől
szépült tájra igazgyöngy vágyait
s csillogóvá festette
a világ összes rozsdamart álmait
a kelő nap arannyal bókolt
s fénylő fürtjeit dobálta napestig pajkosan
majd fáradtan szőtte az alkony vörös
hajába hamvadó vágyait
forró-álmosan

Szála Gabriella

2013. február 3.

“Alkony” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. "…a kelő nap arannyal bókolt
    s fénylő fürtjeit dobálta napestig pajkosan
    majd fáradtan szőtte az alkony vörös
    hajába hamvadó vágyait
    forró-álmosan"
    Drága Gabikám!
    Gyönyörűséges képek kápráztattak el soraid olvasásakor! Olyan igazán "Gabi mosoly". Szeretettel olvastam minden szavad, gratulálok!
    Szeretettel ölellek: Zsuzsa

  2. Kedves Gabi!
    Gyönyörű-szép a versed.
    Hálás köszönettel gondolok Rád, hogy elhoztál, 20,15-re haza is értem.
    Puszillak: Viola

Szólj hozzá!