Télleány

Összes megtekintés: 1,395 


Télleány

Hópelyhek közt szállva, újra álmodom,
Holdfény sugarára, leplem rádobom.
Gyönyörű leszek ma, Néked, kedvesem,
hókristályruhámat végre felveszem.

Jégből lesz a kláris, szűzi nyakamon,
s dércsepp csipkéjéből, párta, hajamon.
Csókod tűz-hevétől vízzé olvadok,
s lávaszomjad oltva, csendben meghalok.

H. Gábor Erzsébet

“Télleány” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Kedves Alkotótársaim!

    Szívemből köszönöm azt a sok kedves szót, amit a versem alatt hagytatok. Boldoggá tettetek vele.
    Nagy szeretettel fogadtalak Benneteket.
    Zsike
    :P:P:P:P:P:P:P:P:P:P:P:P:P:P:P:

  2. Nem csalódom a verseidben, mindig magas színvonalú, művészi alkotást olvashatok. Ez a vers is csodaszép!
    Szeretettel gratulálok!

    Üdvözlettel András

  3. Drága Zsikém!
    Ismét egy veretes csipkét szőttél nekünk, melynek szálai lelket rezgetők.
    Szeretettel voltam Nálad, mint mindig!
    Szívből gratulálok és ölellek: Zsuzsa

  4. Kedves Zsike !
    Már kezdtem megútálni a telet, s lám te még képes vagy a bennem dúló rossz érzéseket is feloldani gyönyörű verseddel.
    Szeretettel grat. Zsófi.

Szólj hozzá!