Ha elszáll a Kékmadár
Van még valami, amit el kell mondani.
Nem szabad mindent a szívben tartani.
Ha elhallgatom, nem is tudhatod,
Mit is gondolok, mit is kérek,
Bármit is mondok más, amit érzek.
Újra bejárjuk együtt a végtelent,
Ami az életből, nem csak képzelet.
Futunk a réten, nézzük a csodát,
Amit az illattal viszünk tovább.
Láttunk kis őzet, mókusokat,
Szemtelen kis élet koldusokat.
Mennyi kacagás! Sok villanás!
Ezt adta az élet, öleld most át.
Szorítsd magadhoz és vidd át nekik,
Vidíts fel evvel a túlparton valakit.
Ha majd a holdvilág rád szórja sugarát,
Indulj lassan el a végtelenen át,
Tudod, az út vége ott vár valahol,
Ott vár a jó, hol a hárfa hangja szól.
Mond el nekik, mi is jövünk,
Van még dolgunk, de sietünk.
Nélküled mi se várunk soká.
Indulj édes, és várj ott reánk.
Köszönöm mindenkinek aki mellettem maradt a bánatban is.
Szeretettel: /mami/
Kedves Róza,
a fájdalom csak lassan enyhül, ugye?
Szeretettel gratulálok,
Márta
Kedves Zsuzsa!
Kedves Ili!
Az ember megtanulja a szabályt élete alkonyán, hogy búcsúzni csak szépen szabad. Csak ne fájna ennyire.
Köszönöm, hogy olvastátok kis versemet.
Szeretettel: Jártó Róza
Kedves Róza!
Nagyon szép és megható versedhez én is szívből gratulálok!
Szeretettel: Zsuzsa
🙂
Szeretettel olvastam csak értő fájdalommal…Lexirózsa
Kedves Lexi!
Kedves Zsófi!
Kedves Clarisz!
Kedves Judit!
A harcnak vége. Búcsúzni csak szépen szabad. Köszönöm nektek, hogy olvastátok. Szeretettel: Jártó Róza
Nagyon megható.
Szeretettel gratulálok, Judit
A búcsú mindig szomorú, mi mégis mindig búcsúzunk. Így alkottak, ilyen az élet.
GRATULÁLOK. NAGYON MEGÉRINTETT:Clarisz
Szeretettel olvastalak, Zsófi
Drága barátnőm!! ez csodás búcsúzás…Veled sírok…szeretettel.Lexirózsa