Ott fenn az olajfák hegyén

Ott fenn az olajfák hegyén

Ott fenn az olajfák hegyén, ó Uram,
sötét, fájdalmas, éjszakai órán,
imádkozva, könyörgőn, térdre hullva,
keresztáldozatodra készültél már.

Könyörgésed ó mily emberi, Uram,
ha lehet, múljék el Tőlem e pohár!
Szeretetből utolsó cseppig ittad,
megváltásunkért a kereszt oltárán.

Vérző verejtéked földre hullattad,
félelem gyötört, kínzás várt és halál,
de Te küldetésed meg nem tagadtad,
megdicsőült Benned Mennyei Atyád.

2011-04-01

“Ott fenn az olajfák hegyén” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Kedves Judit!
    Köszönöm kedves szavaidat és gratulációdat.
    Szeretettel: Rózsa

  2. Kedves Clarisz!
    Szívesen és köszönöm, hogy tetszett amit olvastál.
    Szeretettel. Rózsa

  3. Kedves Lexirózsám!
    Szívből köszönöm gratulációdat.
    Szeretettel: Rózsa

  4. Kedves Zsófi!
    Nagyon köszönöm kedves szavaidat.
    Szeretettel: Rózsa

  5. Gyönyörű a cím, azonnal megfogott. 🙂
    Újból elénk tetted lelked egy szeletjét, köszönöm.
    Éva

Szólj hozzá!