KARÁCSONY-VÁRÓ

KARÁCSONY-VÁRÓ

Nem emlékszem szóra csak a tettre,
závár tétetik számra, de szívemre nem,
s ez itt alényeg!
Cselekszem, ám közben nem beszélek,
tekintetem, mozdulatom rá vár,
s felnyillik csöndben a závár.

Nem emlékszem többé semmi másra,
csak a fényben úszó vén karácsonyfára
s az illatra,mely mai napig éltet.
Azóta se láttam ilyen képet,
nem hallottam szebb
tündérmeséket.

Anyu hangja, s apu ölelése,
fölemel, föl, magasan az égre.
Mégsem emlékezem semmi másra,
csak örömre és gyermek kacagásra,
a didergető lyukas kis csizmára.
Gyermekkorom hült álmokkal teli,
mégis olyan szép karácsonyára.

Eger, 1996.12.25.

“KARÁCSONY-VÁRÓ” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!