Percre forog az orsó körbe,
készre festi a hajnallob,
vérző szálanként hull a földre,
múlton révedve szellőt fog.
Szálló nevetés, gyapjas pörgés
úszik derítőt oltó vágy,
pompás fonalon váró öltés,
fojtó lehelet, víg és lágy.
Tudsz-e egyedül alkonyt várni?
Forró talajon futni át?
Fájó keserűn széllel szállni,
s roppant feledni bús zaját?
Varjú, kacagány, tépett ösvény,
sallang szaporán tűbe fűz,
lenge töveken morgó törvény,
múltad hajára fátylat tűz.
Jaj, de régi ez a vers…, nem egy remekmű, szárnypróbálgatás, de köszönöm, hogy visszalapoztál eddig, Kit! 🙂
Zina, ez is egy zinás remekmű! Ritmusa pazar, rímei szépek és szerkezete is stabil, a mondanivaló pedig önmagáért beszél. Nagyon tetszik!! (l)
Köszönöm szépen Ica, Judit, Katalinka és Gyöngy a látogatást, ez tényleg csak egy ritmusgyakorlat volt.
Csodálatos pillanatképeket festettél elém verseddel, túl a remekül elkapott ritmuson. Játszani tudsz a szavakkal, gyönyörű!
Ezt kiemelném, mert ez különösen megfogott:
"Tudsz-e egyedül alkonyt várni?
Forró talajon futni át?
Fájó keserűn széllel szállni,
s roppant feledni bús zaját?"
De jó volt olvasni!!! Köszönet érte! gyöngy
Csodálatos a ritmusa.
Gratulálok, Judit
Nagyon jó ritmusú a versed, jó volt olvasni: Ica
Köszönöm szépen Zsuzsa, és a látogatást is!
🙂
Csudaszép, selyemszállal szőtt csipke! Szeretettel gratulálok: Zsuzsa
Köszönöm szépen, hogy elolvastátok!
Ez már az átírt változat, az elsőt nem mertem beküldeni, mert több benne a csiribiri, mint az értelmes magyar szó 😀
Boldog húsvétot nektek, sok locsolóval! 😉
🙂
Kedves Alfonzina!! gratulálok…Lexirózsa