Elragadó kikelet
Szirmát nyitja
büszkén velünk
épp sok színes tulipán,
illatfelhő jelzi hol van
esély tört hit alkonyán;
virágoznak gólyahírek
nyugodt kis völgy
csermelyén,
lágy nőszirom
hajol mögénk
pompás tavasz kezdetén;
röpül s dalol
bármely rigó
zöldellő fák lombjain,
aztán testük
álmélkodva
pihen szép fűz ágain;
hasonlít e ritka tájhoz
a jószívűség tükre,
pillangóvá érik a szó
mit elhozhatunk tőle:
hűvös, árvult évszakom
kirügyező orgonája,
számos percig bíztató
bölcs igazság koronája;
tovább menni nélküle
oly nehéz
azt nem vitatom,
elszállt idők óráit
beforrva is megsiratom;
fölépített lelkemért
elfolyt már a legtöbb tinta:
hisz döntéseim során
mindörökre ott lesz Kinga…
Kedves Ferenc!
Ha valamilyen ritmust adsz egy versnek, azt jó, ha következetesen végigviszed, mert itt jó néhány helyen döcög az a kezdeti ritmika. Az is igaz, hogy ez a fajta tárárárá tárárárá tárárárátárárá ritmika nem tartozik a szívem csűcskei közé.
titus56
Ő a jószívűség tükre: [url]http://holnapmagazin.hu/vers.php?vers_id=17310&rstart=0[/url]