Azrael szárnya
Hallottam az éjben lágyan hívó hangod,
égi mezőn játszó, zengő tünemény,
csillagok közt sírva, ragyogón visszhangzott,
földre hullva hittem, mégis van remény.
Szendergő homályban, múló órák tánca
magamból kiűzve az űrbe dobott,
hűs borzongás árnya félszt csókolt rá számra,
mikor Azrael szárnya arcul csapott.
.
Kifakadt mosollyal, fénybe szálló dallal,
súlytalan könnyűség közöny bíbora
ki-bejárt rajtam, és fulladó hanggal
egy lélek küzdött, hogy legyen otthona.
Köszönöm, Peti, hogy visszalapoztál! Igen, ide a HM-ra a rémes rímségeim vannak feltöltve. Még tanulom a korlátaimat; a keretet, a formát megtölteni tartalommal. 🙂
Örülök, hogy ezt értékeled. 🙂
Érezhetően jól sikerült megragadnod Azrael lényegét, a rímek és a mondanivaló most is teljesen szinkronban van egymással. Jól sikerült vers, gratulálok hozzá! 🙂
Üdv,
Peti
Köszönöm szépen, örülök, hogy elolvastad Katalinka!:)
Kedves Judit és Ida, köszönöm a megtisztelő figyelmet.
🙂
[color=#006633]Szép dallamos, és a tartalom is megkapó.
Tetszik, nagyon.
Ida[/color]
Olvasom és belém ragadnak a sorok…
Csodálatos!
Gratulálok, Judit
Köszönöm szépen Rózsák, hogy időt szakítottatok az elolvasására.
🙂
Kedves Alfonzina!
Szép a versed, gratulálok!
Szeretettel: Rózsa
Kedves Alfonzina!! nagyon szép…gratulálok…Lexirózsa