Isten rózsakertje

Isten rózsakertje

Ne félj, ha rád zuhan a magány,
ha nincs kihez szólj, üres a ház!
Engedd be a fényt a szívedbe,
s nyílik Isten szép rózsakertje!

Középen fénylőn áll a kereszt,
sugárzón árad a szeretet.
Tövén életvize patakzik,
lelked soha meg nem szomjazik.

Csordultig telve, már túlárad,
cseppjeit szavakba formáltad.
Rímekbe szedve adod tovább,
fűzi kezed betűk gyöngysorát.

“Isten rózsakertje” bejegyzéshez 20 hozzászólás

  1. Kedves Ida!
    Hálás köszönetem kedves szavaidért.
    Szeretettel: Rózsa

  2. Kedves Rózsa!
    Milyen szépséges ez a rózsakert és milyen messzire is érezni az illatát.:) A választott kép is nagyon találóan hat a vershez.
    Gratulálok szeretettel: gyöngy

  3. [color=#006633]Kedves Rózsa!
    Csak fűzzed tovább ezeket a csodálatos gyöngysorokat!
    Szeretettel
    Ida[/color]

  4. Kedves Lexirózsám!
    Nagyon örülök kedves szavaidnak, köszönöm.
    Szeretettel: Rózsa

  5. Kedves Judit!
    Igen, így van. Köszönöm kedves hozzászólásodat.
    Szeretettel: Rózsa

  6. Kedves Rózsa!
    Néha nagyon is jól esik a csend, a magány, gondolatokat indít el.
    gratulálok, Judit

  7. Kedves Lélekdonor!
    Nagyon szívesen. Köszönöm, hogy olvastad és tetszett a versem. Rózsa

  8. Kedves Eta!
    Nagyon köszönöm, hogy olvasod és tetszik a versem.
    Szeretettel: Rózsa

  9. Kedves Zsófi!
    Köszönöm, hogy olvastál és tetszett a versem. Szeretettel: Rózsa

  10. Kedves Rózsa !
    Szép versed a tanúja annak, hogy még a versírás is könnyebben megy ha a szívével lát az ember.
    Szeretettel olvastalak, Zsófia

Szólj hozzá!