Hajnal sóhajt

Összes megtekintés: 709 

Hajnal sóhajt

Hajnal sóhajt hűs havasok felett
felfedve éjnek összes titkait.
Parancsra hunynak ki mind a csillagok
fény hamvasztja szürkeség szitkait.

Lassan csendesednek el
a kerengő álmok, fergeteg fellegek.
Kelő nap fénycsókkal jön el
érzem ma biztos nyugalmat lelhetek.

Hisz velem vannak Angyalaim,
fenti világnak hű fényküldöttjei,
gyertek hát mindannyian közénk
fáradt lelkeknek vigyázó égi őrei.

Simítsatok fejünkre áldást
nevessetek szemünkbe késztetést,
hárfának, szitárnak hangjára rezdülő
igaz valónkra lelő édes ébredést.

“Hajnal sóhajt” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. "…Simítsatok fejünkre áldást
    nevessetek szemünkbe késztetést,
    hárfának, szitárnak hangjára rezdülő
    igaz valónkra lelő édes ébredést."
    Drága Gabikám!
    Ez nagyon szépséges, lelket melengető vers! Igazán sok szeretettel és nyitott "érzékekkel" ültem szavaid előtt. Köszönöm!
    Szeretettel gratulálok és ölellek: Zsuzsa

  2. Na és ITT IS VAGYOK!!!!
    ..na ez csak vicc volt, de a mi Zsikénk ohajtotta az angyalt.Félre téve a tréfát tetszett a versed kedves Gabi.
    Szeretettel
    Rozálka

  3. Kedves Gabi!
    Gratulálok a versedhez, a magasba szálló gondolataidhoz, mert itt, alant, már nehéz elviselni a létet.
    Szeretettel gondolok Rád: Viola

Szólj hozzá!