Takarómat rád adom

Takarómat rád adom
BÁTYÁMHOZ

Ha hideg van a házamba léphetsz,
takarómat rád adom, hogy érezd:
lelkem veled van , ha el is mentél…
Szeretlek, ha te már nem szeretnél,
akkor is, és mindörökké testvér.
Nem feledlek, a mosolyod bennem él.

Takarómat rád adom, ne fázzál.
Nem akarom, hogy fagyba\’ éjszakázzál
s éhezzél, miközben én élek
melegben, s peregnek az évek.
Szégyellem, hogy jóllakottan alszom.
Gyere haza! rád én nem haragszom.

Takarómmal beterítlek lágyan.
Érezd mindig itthon vagy e házban,
mert a szívem régen megbocsájtott.
Ne átkozd el balgán e világot!

Eger, 1998. 01. 22.

“Takarómat rád adom” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa!

    Most találtam erre a versedre… Hát ez gyönyörű! Lenyűgöztél!

    Szeretettel gratulálok:
    Kata (l)

  2. Szia Mara!
    3 hétig Parádfürdőn voltam, azért nem jelentkeztem eddig ( a verseket, a szerkesztő megkérésemre rakta fel, előzetes beküldés alapján). Köszönöm, hogy olvasol, és általában tetszenek is költeményeim.. Belekukkanthatnál a prózái írásaimba is. Érdekelne, arról mi a véleményed?
    Ölel Rózsa 😉

  3. Kedves Rózsa !
    Gyönyörűen szép megbocsájtó versedhez gratulálok, Szeretettel,Zsófi

Szólj hozzá!