A sötétségből kis fény pislákol,
Gyertyát gyújthatott egy érző ember.
Közelebb érve egy kis fénytenger,
Valahol messzi macska nyivákol.
Odaérve szüleim sírjához,
Csendben, magamban a sírt bámulom.
Macska csendbe lett már nem hallhatom,
Istenem úgy bújnék jó apámhoz.
Ki lehelt gyertyámba új életet?
Hisz tegnap elfújtam én a lángját.
Most pedig fénylőn éli világát,
Csak az lehetett… ki szívből szeretett.
S a gyertya testén folyik a viasz,
Tudnotok kell én mindig itt vagyok.
Szívemben lelketek fénylőn ragyog,
S e sírhant szememnek „csak” egy vigasz.
Sötétben állok most mindent látok,
E szál gyertya világosságot nyújt.
Érzem lelketek lelkemhez nyúlt,
S tudom ti tiszta szívvel vártok.
2013. 03.
Zsámbék.
Kedves Rozálka!
Elmélyültem megható gondolataidban.
Szeretettel olvastam: Viola
Kedves Rozálka!
Meghatóan szép emlékezés, nagyon szép vers. Gratulálok!
Szeretettel: Rózsa
Mélyen megérintett a versed. Én is ilyen emlékek között élek mostanság. Épp tegnap volt az férjem halálának a 34. évfordulója és közeleg édesanyámé is. aZ EMLÉKÜK LÁNGKÉNT RAGYOG KÖZTÜNK kÖSZÖNÖM:cLARISZ
Drága Idácskám!!!
Nekünk már az a második otthonunk sajnos…
szeretettel fogadtalak.
Rozálka
[color=#006633]Kedves Rozálkám, hát te is?…
Én is ott jártam, hihetetlen, hogy éppen te is erről írtál megható, szép verset.
Együttérzésem veled van!
Szeretettel
Ida[/color]
Kedves Juditka!!!
Nagyon szépen köszönöm…
sok szeretetem
Rozálka
Kedves Margitka!!
Nagyon szépen köszönöm kedves szavaidat.
Szeretettel
Rozálka
Kedves Rozálka!
Meghatóan gyönyörű a versed.
Szeretettel gratulálok, Judit
Kedves Rozálka!
Nagyon szép emlékező vers!
"Szívemben lelketek fénylőn ragyog,
S e sírhant szememnek „csak” egy vigasz."
Szeretettel:Margit