A csillagváros

A kör alakú égboltozat kifeszített
Posztóján keringnek az ősi bolygók,
S a csillagok, melyek arany szegélyben
A középpont körül forognak, akár
Az óra mutatója. Az égi minta
Vetülete a földi, az istenség
Színhelye a városközép, hol
A szent templom harangja
Kong, s érik a fény.
A világközpont a csillagváros,
Innen indulnak ki, és ide érnek
Az utak, akár egy tükörteremben.
Szénparázs rajzol alaprajzot a falra,
A füst elkendőzi a tiszta látást,
Mindennek csak árnyéka látszik,
Álmodozásnak, révedezésnek.
A csillagváros vezérli az emberiséget,
Földi mennyországként irányítja
A véneket, kik bölcsen vezetik
Új Jeruzsálemet. Kristályokból állnak
A falak, csillagokból a kerítés,
Oly lágy a táj, akár egy érintés,
A perc vállain ing a felismerés.
Csiklandoz a vágy, végigjárni,
Megismerni a csillagvárost,
Felhasználni nyitját, s
Kizsákmányolni kincseit,
Ez a mai ember nagy kívánsága.
Holott csak használni kéne
Eszközeit a városnak, mely
Mindenhol négyzet alakot ölt,
Egyedül a csillagváros alaprajza kör.
Tizenhárom csillag ragyog
A körben, úgy csillognak, akár
Az Esthajnalcsillag, s bámulják
A bús embereket, mint lógatják
Orrukat odalenn. A csillagváros
Az életterem, benne nyugszik
Kereszt alakban a lélek, mely
A testre felfeszítve várja a feltámadást.

Székesfehérvár, 2013. április 13.