A test szélén pár esténk rezeg
barna hajad a legszebb sátor
alatta lakik a gondolat
hol szíved szívem együtt lángol
pár csók kergeti a gondokat
hidat ver a líra arcodra
onnan ugrik mélybe érzelmem
mondd gyönyörű lényed majszolva
szabad-e a fényből még szednem
lelked párája a szeretet
átitat bennem minden szobát
s a test szélén pár esténk rezeg
ha karjaival az élmény fog át
gyere érj hozzá sejtjeimhez
a forró mozgást nézd véremben
egy örvény éppen téged hímez
hőhullámom vagy az édenben
amerre te jársz minden boldog
nevet az esőarcú szerda
messzebbre jelzőt most nem hordok
a bók rajtad parkoló verda
Sajna nem értek egyet az előttem szólókkal, mert egy kicsit erőszakoltak a képek, a ritmus is döcögős, a mondanivaló pedig messze van az eredetiségtől. Sokkal jobb verseket olvastam tőled Barna. Bocs, a kemény kritikáért, lehet bennem van a hiba.
Barátsággal: Csaba
Különösen a negyedik vasszakod tetszett, de egybe az egész is tényleg szép és hízelgő lehet annak, akinek szól. Üdvözlettel: gyöngy
Gyönyörű vallomás!
Gratulálok, Judit
Szép, kifejező, mindene rendben van. 🙂