Miért a bánat?
Miért a bú?
Miért a kedved oly szomorú?
Csatákat nyertél,
Mindent megéltél.
Szörnyeket győztél és nem is féltél.
Életed példa,
nem vagy te „céda”!
Ne légy bánatos, ébredj fel!
Hidd a nap ma csak néked jő fel!
Miért sír szíved?
Hová lett hited?
Miért nem óvod féltett kincsed?
Hidd hát hogy JÓ vagy,
hidd te egy kincs vagy!
Vigyázd hát magad,
hogy önmagad maradj,
hisz hiteles minden szavad.
“MIÉRT?” bejegyzéshez 6 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves Rozálka!
Nem is kell írnom,hogy milyen vagy,leírtad versedbe.
"Hidd hát hogy JÓ vagy,
hidd te egy kincs vagy!
Vigyázd hát magad,
hogy önmagad maradj,"
Szeretettel:Margit
Kedves Rozálka!
Nehéz kérdéseket feszeget szép versed. Gratulálok!
Szeretettel: Rózsa
Csatlakozom az előttem szólókhoz! Szeretettel: gyöngy
Egyik legfőbb kincsünk a magunkba vetett bizalom.
Szeretettel gratulálok, Judit
Angyalkám…szép gratulálok..Lexirózsa
Igen, ezt próbáljuk, kedves Rozálka. 🙂
Hol több, hol kevesebb sikerrel.
Kicsit veszített az elején lévő lehengerlő lendület… a közepétől. 🙂 Éva