Eljött az ébredés

Eljött az ébredés
(12 évvel ezelőtti élményre emlékezve)

Nehéz a halállal szemtől – szembe nézni,
szívbe, mint villám súlyt, végére ért az út!
Bénul a tudat, hogy nincs tovább, nem érti,
sors kereke fordult, kifelé áll a rúd.

Sós ízű könnypatak csorog végig arcon,
riadtan reszket a lélek félelmében.
Múló pillanattal tusakodva harcol,
két kezet imára kulcsol még reménnyel.

Múlik a rettegés, árad a nyugalom,
beletörődés már, csend békessége.
Új holnap az élet egén dereng vajon,
felragyog-e reggel a napsugár fénye?

Eljött az ébredés! Hála gyúlt szívemben,
időm folyama még haladhat medrében.
Éltet az én Uram, erősít hitemben,
magasztalom nevét, dicsérve hűséggel.

2013-04-22

“Eljött az ébredés” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Végre eljutottam idáig. 🙂 Olyan jóleső érzés munka után kitörölni az egész napi "nyomást" egy-egy érző verssel, mások gondolatának olvasásával. Engem ez pihentet, megnyugtat. 🙂 S Nálad mindig oldódni kezd a teher. Köszönettel. Éva

  2. Kedves Katalin!
    Köszönöm kedves szavaidat. Bizony amint írod, másként látja az ember a világot, mindet és mindenkit, de legfőképpen megérti, milyen nagy ajándék az élet, s hálát ad ISTENNEK.
    Szeretettel: Rózsa

  3. Kedves Lélekdonor!
    Köszönöm, hogy olvastad versemet Ha tapasztaltad,
    akkor megérted gondolataimat. Örülök, hogy tetszett a versem.
    Szeretettel: Rózsa

  4. Kedves Judit!
    Nagyon örülök kedves véleményednek. köszönöm gratulációdat.
    Szeretettel. Rózsa

  5. Kedves Veronika!
    Nagyon örülök, hogytetszik a versem. Köszönöm gratulációdat.
    Szeretettel: Rózsa

  6. Kedves Lexirózsám!
    Nagyon örülök, hogytetszik a versem.
    Szeretettel: Rózsa

  7. Kedves Rózsa!
    Éltet az én Uram, erősít hitemben,
    magasztalom nevét, dicsérve hűséggel.

    Igaz, szép sorok.
    Szeretettel gratulálok, Judit

Szólj hozzá!