Sárgul most az őszi levél
Bűntudatom végül a sírhoz is elkísér,
odáig az ösvény oly megriadt nőt ígér;
csodákat hívhatok fájó hideg nappalon,
átokra ébredünk száznyi sérült hajnalon;
sehol sem találom legfénylőbb kulcsaid,
sok éven át eddig fölnyitottam zárjaid…
még tovább kutatok gyémántlelkű hittel:
ezután ha nem tudok tűz lenni a télben,
gallyon fekvő porként eltűnök a szélben!
Jámbor szíved ölték arcod hervadt könnyei,
orchideán csüngtek léted méltó fürtjei;
hiányzol te ma is, gyöngéd idők záloga:
ismét ölelj, kérlek, Jézus hímzett bársonya…
Én köszönöm a hozzászólást! 🙂
Nyáron ez is olvasható lesz könyvben a Felszáll a köddel együtt.
Johi…=Johanna. Nem elírás.
Köszi szépen!
Ez a vers is róla szól: [url]http://holnapmagazin.hu/vers.php?vers_id=17638[/url]