Mintha összedőlt volna minden remény
Hullott a hó, havat kavart a szél
nem fogta meg sem hegy sem völgy.
hóbörtönbe zárta az utakon utazókat
mintha egyszerre itt lett volna a vég.
fenekestül fordult át a világ.
Felborult kocsik kamionok mentők is
kényszer stopra kényszerítette a
végtelen folyton szaporodó kocsikat
kiket a káosz felkészületlen ért .
Rengeteg határozatlanul tétovázók
kik nem látják a hóbuckák miatt
a kósza apró reménysugarakat
csak a mobil az összekötő kapocs.
testük lelkük reszketve remegett
A remény az csak egyre fogyott
nem volt látható az útvégén
az a világosságot hozó fény
így a csalódás a fájdalom csak nőtt.
Mondják, hogy a remény hal el utoljára
és lett is megváltás a súlyos tehertől
jöttek repkedtek a segítő angyalok
kezükbe meleg tea, szendvics, s takaró.
a kicsiknek pelenka éltető ennivaló.
Talán lehet Isteni figyelemkeltő jel volt,
vagy a természet mutatta meg erejét.
Ne kutassuk most a kérdésre a választ.
a lényeg, hogy összetartásból, empátiából
ötösre vizsgázott az aki segített
2013. 03. 18.
Igen egyetértek Bajban lehet a barátot is igazán megismerni Köszönöm kedves Rózsa
Kedves Clarisz!
Nehéz helyzetekben önzetlenebbek, összetartóbbak az emberek. Nagyon szép a versed. Gratulálok!
Szeretettel: Rózsa
Szép emberi tulajdonság az, ha a bajban önzetlenül segítünk. Az önzetlen segítség megnyitja a szíveket és emléke belénk ég ,aki segít annak is és akinek segítünk.
Az önzetlen tett magába rejti a másikra figyelés képességét az abból a szempontból cselekvés képességét és az elfogadás alázatát.Ezért annyira értékes.
Köszönöm a hozzászólásotokat kedves Róza és Judit.
Clarisz
Átérezni más rászorultságát és segíteni igyekezni, szép tulajdonság…
Gratulálok versedhez, Judit
Nagyon szépen emlékezel meg arra a napra. Ne is felejtődjön el. Segített aki tehette. Ez a lényeg. Egy ország ült a TV előtt és aggódott. Aki meg tehette az tette a dolgát. Jó érzés volt ezt látni, de örülök, hogy már csak emlék. Szeretettel: Jártó Róza
Kedves Rozálka.
El tudom képzelni, hogy mit éltek át azok az emberek, akik szenvedő alanyai voltak az elzárt utaknak. A hozzátartozók aggodalma is a fellegekbe ívelt, hisz még én is szinte minden percben aggódtam értük.
Köszönöm, hogy itt jártál.Clarisz
éN ELÉG TÁVOL VOLTAM ETTŐL A NEVEZHETNÉM TRAGIKUS ÁLAPOTTÓL. , de folyamatosan szemmel tartottam az eseményekről napvilágot látott írásokat.
A kezdeti kapkodás, bizonytalanság után olyan jó volt olvasni az egyszerű, neves vagy névtelen segítők emberbaráti cselekedeteiről. Most is hálával emlékszem rájuk .Nélkülök lehet tragikusabb dolgokról is szólhattak volna az írások.
Köszönöm Ili, hogy olvastad a versem.
Igen ez a nap, ill.napok kemények voltak..az én gyermekem is ott ragadt a Balatonon..
…hogy ez jel volt -e nem tudom..de idegesítő volt azt bizton állíthatom..
sok szeretettel
Rozálka