Vonat
A peronon állok, arcomba süvít a szél,
egy vonatot várok, ami a máról zenél.
Halkan érkezik majd, dalát csak én hallhatom,
várok, és hogy létezik? – azt még nem is tudom.
Üres fülkéiből félszeg homály integet,
szűk folyosóján táncolva magány lépeget,
s a dalt a sárga fényű éjben -így képzelem-,
a pislogó lámpák adják hozzá szüntelen.
Kilincstelen ajtóin a huzat hegedül,
néha a kopott ülésre roskad egyedül,
karcos ablakaiban csüngő szellemfények,
mint fáradtan sóhajtozó torz tükörképek.
Füttyszóval jelzi, jön! Érzem, bensőm megremeg,
de továbbrobog épp úgy, ahogy megérkezett.
Körbenézek, senki nincs, és nekem sincs jegyem;
és én sehol sem vagyok ezen az éjjelen.
Kedves Rita, köszönöm, hogy néha olvasgatsz a régi verseim között is. Hát, ez nem egy remekmű, de örömmel láttalak! 🙂
Köszönöm szépen Icu, Judit és Éva a figyelmeteket és kedves szavaitokat, amit itt hagytatok! Majd újra és újra elolvasom, ha elfog a bizonytalanság. 🙂
Tizenhármasok. 🙂 Jó rímek és beszédes mondanivaló.
Elismerésem. Éva
Kedves Alfonzina!
Mindnyájan egy vonatot várunk, egy olyant, ami egy szebb világba suhanna velünk…
Elgondolkodtató, szép versedhez szeretettel gratulálok, Judit
Kedves Alfonzina!
Gyönyörű!
Szeretettel olvastalak: Icu
Kedves Neil! Eszerint ilyen könnyen felismerhetővé (netán kiismerhetővé ;)) váltam pár versem alapján? Ez inkább öröm nekem, úgy döntöttem! 🙂 Köszönöm a figyelmet és a véleményt!
Drágagyöngy, szavaiddal jókedvet csepegtettél a szívembe 😀 A témát tulajdonképp a múlt havi verselő versek zenevonata adta, de csak pár napja írtam meg 🙂 Köszönöm a gratulációt és a jókívánságot!
Kedves Alfonzina!
Azonnal megakadt a szemem verseden és nem csak azért, mert frissen nézve a hozzászólásokban szinte legfelül van, hanem kíváncsivá tett a a címe.
Éreztem, hogy el kell olvasnom és jó volt a megérzésem. Teljesen átéltem a hangulatiságát, az egyedi stílusod pedig annyira szép és kifejező, hogy csakis szívből gratulálni tudok Neked.:)
Valóban nem egy vidám pillanatokkal fűszerezett verset osztottál meg az olvasóval, de annál szebbet és köszönet érte.
Talán azért is szúrtam ki magamnak a címet elsőre, mert én is hasonlót egyszer írtam Utazás címmel, csak az verstanilag biztos sánta (nekem ahhoz még sokat kellene fejlődnöm), de az érzések talán kiérezhetők így is belőle.
Azért kívánok ám ennél az éjnél, vagy hasonlóaknál sokkal kellemesebb éjeket!!!! Szeretettel: gyöngy:)
Örülök, mamuszka, hogy itt jártál, és hogy vidám lettél tőle, annak még jobban! Legközelebb majd veszek jegyet is 😉
😀
Sivár világ ül a vonatodon – akár valóság is lehetne és még jegyet sem váltottál, – ejnye! megbocsátható, hisz nem is vagy jelen, csak képzeletben.
szomorú, de én vidám lettem tőle egy picit
szeretettel mamuszka:D