Hazánkat úgy kell szeretni…
Hazánkat úgy kell szeretni,
miként gyermekét az anya.
Hazánkat úgy kell tisztelni,
miként eleit az apa.
Nyelvünk húrján úgy játszani,
legyen nemzet szívverése,
Tarka-színes virágai
stigmánk legyen mindörökre.
Márciusi szél lengette
nemzetiszín lobogónkat,
Őszi napfény melengette,
lyukas zászlónkat ölelte.
Vereckei-szoroson át
hatujjú Sámán hirdette
Döngetve minden vaskaput:
Ő Góg és Magóg gyermeke.
Magasba csapnak Dunának
mákonyos füst-hullámai,
Hol tiszta szívünkből nőnek
áldott földünk virágai.
Hol krajcárokat keresve
gyalogolunk mindhalálig,
Nem adjuk föl, hat már megvan,
keressük! – Csak egy hiányzik…