Üres csigaház

Üres csigaház

A hajnal fénylő enyhe kékje
szívemben kósza vágyat ébreszt.
Ezernyi év után,
minek a szerelemnek
virágpalást,
mikor a tücsök is
mezítláb hegedül.
Üres csigaházban
sem zúg a tenger.
S itt vagyok egyedül,
csak a cseresznyefán ring
a hófehér menyasszonyruha,
s boldog, mielőtt lehullana.
Szememből só-nehéz könny pereg.
Mint a borostyán kapaszkodom,
álmokat táncoltató reményekben.

“Üres csigaház” bejegyzéshez 17 hozzászólás

  1. öRÖMMEL OLVASTALAK
    Versedben is mint az életben az öröm melett mindig ott a bánat. Szeretettel:Clarisz

  2. Kedves Ili!

    Talán attól hatnak fájdalmasan a sorok, hogy múlik az élet, vele a szerelem. Nagyon örültem soraidnak és a gratulációdnak.

    Szeretettel: Ica

  3. Kedves Ica!
    Engem elvarázsoltál szép verseddel.
    Gyönyörű hasonlatok vannak benne.
    Szeretettel:Margit

  4. Köszönöm kedves Rózsa, hogy olvastad és nagyon jólesik a gratulációd.

    Szeretettel üdvözöllek: Ica

  5. Kedves Ica!
    Nagyon szép a versed, csodálatosak a hasonlatok.
    Gratulálok szeretettel: Rózsa

  6. [color=#006633]Varázslatosan szép a versed, kedves Ica!
    Olykor enyhe fájdalom töri meg a gyönyörűséget, viszont így lett kerek egész és csodálatosan szép költemény.
    Szeretettel!
    Ida[/color]

Szólj hozzá!