Csendes pillanat

Csendes pillanat

Nem hallom a csendet.

Kolduló gyerekek,
Veszekedő emberek,
S a kattogó vonatkerekek
Zavarják csapongó képzeletem.

Zöld sörényű domboldalak,
Autók taposta aszfalt utak,
Kígyózó patakok,
Mind, mind bennem vannak.

Bokrok rügye bordó piros,
A holló bogarat keres,
A pockok menekülnek

A fékek csikorgása elhallgat,
S belém szakad a csend,
A csendes pillanat.

“Csendes pillanat” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Judit, Lexirózsa, Ili, Katalin ée Gyöngy!
    Nagyon örvendek, hogy véleményeink egybe csengenek. Ebben a rohanó, zajos világban a csend gyógyír. Az is igaz, hogy a csendnek sok fajtája van és ezeket kell megtalálnunk! A csend gyógyír, még annak is akik nagyon intenzíven élik életüket.
    Köszönöm kedves olvasóim szép, elismerő szavaitokat.
    Szeretettel, Etel

  2. Kedves Etel!
    Mint Katalin is írta, a csendnek annyi féle hangja van, de erre a fajtára is amiről írsz, néha annyira vágyunk! Örömmel olvastalak: gyöngy:)

Szólj hozzá!