Végtelen hullám
Bíztam, a végtelenben
ott leszel velem.
Mint homokot a tenger,
képedet úgy ölelem.
Mint hullám, habozva
a partra ha kiszalad,
úgy vesztem el Benned
s lettem Te Magad.
Céltalan csobogtam
de a tajtékzó hullám-hiányt,
ragyogó aranyhíddal
sugarad melegíti át.
Varázsod ajkamon
szomjazva piheg.
Mint sivatag vándora,
éltető cseppért liheg.
Hullámzó álmaim
víztükrödön szaladnak.
Mélységed fogva tart,
tengerszem magamnak.
Bőrömbe égetted
minden cseppedet.
Szirtektől védő,
simító kezedet.
Kedves Ili!
Köszönöm, hogy kicsit velem ringatóztál a legszebb hullámokon.
titus56
Kedves László
Gyönyörű vers, gratulálok! Rózsa
Kedves Gyöngy!
Ezt is, azt is szívből köszönöm!
titus56
Ja!!! és olvastam, hogy díjat nyertél, de az üzenőfalon hamar végig futott, így most gratulálok szívből hozzá!:)
Kedves László!
Mint mindig is, ez a versed is gyönyörű és érzéki. Jó, hogy ennyi szépség lakozik Benned! Öröm olvasni a verseidet.
Szeretettel olvastalak most is: gyöngy:)