Lázadás

Az esti ég alatt pislákolva
sejlik a sötét alkonyat.
Szememben bánat,
könnyem balzsamozva.
Magamban szétestem.
Szürkébe ívelt színek
kínná torzult pilleszárnya,
tündökölni képtelen.
Csatát vesztett a játékos hangulat.
Rongálom a hétköznapokat.
Fellázad az indulat bennem,
mégis egekbe emel,
sokszor tönkre tesz
az érzelmi szükséglet.
A magány szérűjén a tanyám.
Végig fut benne a puszta csend,
a félelmeimmel összecseng.
Minden, ami szép kinn rekedt.
Talán felráz egy szó, egy gondolat,
megszelídül bennem az indulat.