Nem hiába


Nem hiába

Útját járja a vándor, néha megfárad a lába,
oly nehéz feljutni a völgyből a hegy magasára.
Ahol közelebb az ég, sokkal szikrázóbb a napfény,
oda vonzza a vágya hol vihartól kőszikla véd.
Hol a tiszta forrás fakad, tükrében arcát látja,
fényben ragyog a cél fáradozás nem volt hiába.

(2013-05-22)

“Nem hiába” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Margit!
    Köszönöm, hogy itt jártál, nagyon örülök,
    hogy tetszett a versem
    Szeretettel. Rózsa

  2. Kedves Zsike!
    Nagyon köszönöm, hogy olvastál és nagy öröm számomra, hogy tetszik a versem.
    Szeretettel: Rózsa 😛

  3. Kedves Ida!
    Szívből örülök kedves véleményednek, nagyon köszönöm.
    Sok szeretettel: Rózsa

  4. Kedves Icu!
    Nagyon köszönöm kedves, szeretetteljes hozzászólásodat. Látogatásodnak nagyon örülök.
    Szeretettel: Rózsa 🙂

  5. [color=#006633]Gyönyörű, és sokatmondó ez a kis vers. Valóban nem írtad hiába! Nagyon tetszik!
    Szeretettel
    Ida[/color]

  6. Nem volt hiába Rózsám:)Csodálatos verset hoztál megint, nagy szeretettel olvaslak minden alkalommal.

    Ölellek szeretettel: Icu

Szólj hozzá!