Lepketemető

Lepketemető

A fák lombjait szétdúlja a vihar.
Kövér esőcseppeket kerget
a dühös zivatar.
Vízbe fúlt már a nap,
elfojtott fényeit felfalja
árnyával a visszatérő éj.
Lecsendesül a haragos szél,
szélárnyékban gyáván görnyed
a letaposott határ felett.
Lepketemető lett a folyó,
ráncaiban csörgedez\’
félre vert harangszó.

“Lepketemető” bejegyzéshez 19 hozzászólás

  1. Kedves Ilona!
    Versed nagyon jól kidolgozott…kimondottan odafigyel az olvasó a tartalomra…mert remekül meg lett írva.
    szeretettel
    Rozálka

  2. Versed nagyon szépen tükrözi a téma hangulatát.
    Gratulálok, Judit

  3. Nagyon jólesnek kedves szavaid.
    Örülök a gratulációdnak kedves Ida

    Köszönöm a látogatásod, szeretettel: Ica

  4. [color=#006633]Olyan hitelesek a képeid, hogy a napsütés ellenére, egy pillanatra elhittem, hogy vihar dúl…
    "Lepketemető lett a folyó,
    ráncaiban csörgedez'
    félre vert harangszó." – lélegzetelállítóan szép gondolat.
    Remek kis vers, kedves Ica. Gratulálok!
    Szeretettel!
    Ida[/color]

Szólj hozzá!