Mosoly az arcon


Mosoly az arcon

Mosoly az arcon, mint a nyíló rózsa,
röpke pillanat fénylő ragyogása.
Barátság, szeretet szirmait szórja,
drága ajándék, minek nincsen ára.

Tündöklőn csillogó, mint színarany,
öröm adni, és öröm visszakapni.
Önbizalmat ad, bánatban vígasztal,
betegnek gyógyír, szűnnek fájdalmai.

Gazdagnak, szegénynek adatik e kincs,
mégis, oly sokan fukar módon mérik.
Pedig megvidámít, kár belőle nincs,
szívet, és lelket napsugárként érint.

(2013-05-04)

Schvalm Rózsa verse
Loncuska képszerkesztésével.

“Mosoly az arcon” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Kedves Katatalin!
    Köszönöm kedves véleményedet. Kívánok Neked jókedvet és sok kedves mosolyt!
    Szeretettel: Rózsa

  2. Kedves Margit!
    Köszönöm, hogy tetszett a versem.
    Szeretettel: Rózsa

  3. Kedves Ida!
    Nagyon örülök kedves szavaidnak, köszönöm drága
    mosolyodat.
    Ölellek szeretettel: Rózsa:)

  4. Kedves Icu!
    Nagyon köszönöm kedves mosolyodat és szép véleményedet, angyali lélek vagy.
    Ölellek szeretettel: Rózsa:)

  5. [color=#006633]Kedves Rózsa!
    Biztató, kedves soraid öröm volt olvasni.
    Küldök egy mosolyt feléd.:)
    Szeretettel!
    Ida[/color]

  6. Kedves Rózsa!

    Bár mindenki úgy szórná a mosolyát, mint ahogy írod.
    Kevesebb lenne a bánat, a világon.:)

    Szeretettel gratulálok szép versedhez: Ica

  7. Drága Rózsa!

    Mosoly futott végig fáradt arcomon.;)
    A mosoly, a nevetés sok mindenen átsegít, én ha csak tehetem, átnevetem az egész életem.

    Mint minden versedet, ezt is szeretem.
    Ölellek: BogIcu

Szólj hozzá!