Pogány ének

Pogány ének

Uram, bocsáss meg!
Hogy nem hiszek benned,
de nem sikerült neked
velem csodát tenned.
Így szenvedek és
gyötrődöm, mint állat
nem szállott reám
a bűnbocsánat

Nem mosolyogsz,
s talán meg sem látod
mily rút erők
hajtják e világot.
Benne nincsen jussa
a szegénynek,
farkasfoga van
a kemény télnek

Megtépáz és darabokra törve
szégyenülten lök a mély gödörbe
Ahol nincsen segítség, kegyelem,
hogy lehetnél te így az istenem?
Elfelejtesz, elbújsz bánatomtól,
Alamizsnát csöpögtetsz azoktól,
akik sokszor csúnyán megaláznak,
íly védelem nem kell a világnak!

Uram, bocsáss meg!
hogyha mégis volnál,
de életem így
nem jobb a pokolnál
Pedig küzdök minden
csepp véremmel
mért vagyok a
szemedben félember?

Feloldlak, de nem fogadom én el,
hogy nem süt a nap reám teljes fénnyel.
s a csillagok közt csodalényként trónolsz,
közben a nagy kutyák előtt hódolsz.
Kicsit furcsa, kicsit hihetetlen,
hogy hozzád szólok, bár nem vagy szívemben.
Uram, adj egy jelet, támogass hitemben!
Bizonyítsd be léted, végre szeress engem!

Eger, 2012. 12. 24.