Lila akác

Lila akác

Görnyedten ül az öreg ékszerész,
szemében könnyek gyűlnek – sós patak –
ölébe rejti mind a két kezét,
alatta szúette már, ó a pad.

Tavasz van, s lilaakác illatát
vidáman hordja szerte hetyke szél,
s méheknek duruzsoló, víg hadát
hallgatja, szíve régen nem zenél.

Árva már, földi párja mennybe szállt,
csendesen szemléli a sírokat,
imént egy régi emlék erre járt;
semmi sem jelentett még ily sokat.

Nehezen indul el, a hanthoz lép,
s mint hajdan kecses nyakra szűz achát
– keresztről nézi őt egy áldott kép –
a boltra úgy simul egy fürt akác.

“Lila akác” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa, kedves István!

    Köszönöm szépen Nektek is a látogatást, a kedves szavakat.
    Szeretettel:Zsike:P:P

  2. Kedvenc virágaim egyike ! A vers pedig szintén remek, bár szomorú egy kicsit…. Gratulálok!

  3. Kedves Zsike!
    Megható, szépséges vers.
    Szeretettel gratulálok! Rózsa:P

  4. [color=#006633]Fájdalmas és gyönyörű.
    Amikor már csak az emlékek maradnak, meg a lila akác…:( Ölellek, Zsikém!
    Ida[/color]

  5. Kedves Etelka, Ica, Ili!

    Minden kedves szavatoknak nagyon örültem. Köszönöm szépen a kedvességet, a látogatást.

    Örömmel fogadtalak Benneteket is.
    Zsike:P:P:P

  6. Drága Zsike!

    Csodálattal olvastalak. Gyönyörű és megható, igényes kivitelezésű versedhez szeretettel gratulálok: Icu:)

Szólj hozzá!