Magány..
Elmondanád, de nincs kinek!
Szólhatnál tán, de már minek!
Szívednek szavát magadban hordod,
Amit gondolsz, jobb, ha ki sem mondod!
Magányban élsz, társas magányban,
egy emberrel a házasságban!
Közös ház, gyerekek, és vagyon,
mi hozzáköt, bilincsként oly nagyon.
Meleg ágyban, hideg vágyad,
hideg csókra nyitod szádat!
nincsen tüzed, szenvedélyed,
örömteli élvezésed.
Tűrsz. Nem mondod ki szavad.
Emészted, rosszul érzed magad.
Vágysz. Álmodban élvezel,
boldog csak ott leszel.
Rab vagy. Életednek rabja,
de jő már szabadságod napja.
Érzed. Bilincsedet tépve,
tudod, mit kell tenni végre.
Magány. A legsúlyosabb börtön,
miben élhet ember itt-e földön!
A cella ajtót neked kell kinyitni,
merni és lépni, új utat keresni!
Drága Ica!
Köszönöm, hogy olvastad ezt a versemet, és írtál hozzá. Sajnos a mindennapok felőrölnek, de remélem véget ér hamarosan, és visszatérek. Már csak 1 hónapot kell kibírnom! Hiányoztok nagyon Ti is!
Szeretettel: Kata (f)
Szép versed valóságos.
Remélem nem tűntél el teljesen…hiányzol.
Szeretettel(l)Ica
Drága Rzsike!
Köszönöm szépen , hogy elolvastad ezt a régi versemet, és hogy nem felejtettél el!
szeretettel: Kata (l)
Magány. A legsúlyosabb börtön,
miben élhet ember itt-e földön!
A cella ajtót neked kell kinyitni,
merni és lépni, új utat keresni!
Olvasgatlak Kata ,szépek verseid.Várunk vissza.
Kedves Ági!
Nagyon szépen köszönöm, a kedves, megértő soraidat! Köszönöm azt is, hogy egy ilyen régen feltett versemet elolvastad! (l)
Szeretettel: Kata (f)
Kedves Kata!
Csodálatosan felvezetted a gyilkos magány, olykor már kibírhatatlan, érzelmi kitörését, rabságát, megemésztő bánatcseppjeinek, az emberi lélek lapjain csordogáló vonalösvényén landolását……*) A magány bizony nem válogat.:( Résen kell lennünk. 😉
Rá tör házasságban, kapcsolatban, akár egyedül élőkre. Kíméletlen és nem elégszik meg kevés sikerrel. Én is sokat írok a magányról, a boldogság utáni vágyakozásról…*)
Fel kell vennünk a magány, lelkünket béklyóba szorító bilincse elleni harcot!
Le kell vetnünk azt…. Örömmel olvastalak, szívből gratulálok szomorú, ám gyönyörű, mély, érzelemgazdag gondolatokból született versedhez!(f)(l)
Szeretettel ölellek: Ági (l)
Kedves Ildikó!
Ezt a verset nem magamról írtam, sok ismerősöm van, aki házasságon belül rettenetesen magányosan él! Szenvednek ettől a " társas magánytól", de nem lépnek ki a házasságból, a gyerekek miatt, a vagyon miatt. Pár kesergést végig hallgattam, együtt éreztem velük! 25 éve élek házasságban, és ebben minden benne van, ami ennyi évi együttlétben benne lehet, jó és rossz egyaránt!
Nagyon köszönöm, hogy figyelmet fordítasz rám, verseimre!
Szeretettel: Kata (f)
Kedves Kata, Katica, Fekete cica!
Csodálatos ez a vers!
Nagyon kifejezően írod meg a magány élményét, s a végén utat mutatsz a szabaduláshoz.
Azért választottam ezt a versed az elolvasáshoz a régiek közül, mert nagyon régen én is írtam a magányról. Nem csak gyönyörködtettél, de gondolatokat is ébresztettél bennem.A magány, ha megtapasztaljuk, megérint, s testet ölt bennünk, mint élőt, el kezdjük etetni, egyre nő, és visszük magunkkal,kapcsolatról kapcsolatra. Az én magányom, mindig akkor oldódott kissé, mikor úgy éreztem, valakinek nagyon nagy szüksége van rám. De vigyázni kell, mert ez egy másik csapda.Kíváncsivá tettél, hogyan alakult ez után a vers után az életed? Szeretettel gratulálok: Ildikó(l)(f)
Kedves Ági!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastad a versemet, és a kedves soraidat is!
Üdvözlettel: Kata
Köszönöm Rzsike, hogy elolvastad az írásomat, és benéztél ide hozzám! Üdv::)
Szomorú a versedben ,nagyon szépen megfogalmaztad a társas magányt.
Üdv.:)
Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásodat! Kata
Talán ez a fajta "magányosság", rosszabb az egyedüllétnél is…az érzés, az állapot remekül "átjött"a versedből, teljes mértékben átérezhetően.A legjobb dolog a leghamarabb lépni.Nehogy késő legyen, és idő előtt belefásuljon az ember.Gratulálok versedhez, és jöjjön el a szabadság napja…Üdvözöllek:B:)(f)