Valóság
eszeveszett esztelen veszekszem veled kedvesen
mikor rám nézel nehéz fáradt szemeiddel
és
hiánytalan-hiányod háborgat
mert
nélkülöznöm kell ölelő karodat
csendben csücsülünk kettecskén
hallgatom halk szuszogását a szerelmes léleknek
veled élek és nélkül már nem létezhetek
történjen bármi és jöjjön akármi
érezni vágyom minden porcikád
éjjel téged ölelni át mikor fáradtan bújsz mellém
nem szólsz semmit csak nagy szemeiddel szelíden nézel
én pedig elmerülök a végetlen szerelmedben
csend teríti ránk a béke-álomtakaróját
majd becsukom szemem és nyugodtan álomba szenderem
mert tudom, hogy Te vagy nekem.
Köszönöm szépen, hogy olvastátok a versem, örülök, hogy tetszett. 🙂
Kedves Sophie! Nagyon tetszett nekem ez a vers. Szinte beleéltem magam, pl."érezni vágyom minden porcikád éjjel téged ölelni át mikor fáradtan bújsz mellém" . Gratulálok Dorogról Ági
Eszperente bekezdés után is tart a ritmus… Szép álmokat!;)
Szia, kedves Zs. lánya. 🙂 Helyeset írtál. Örülök, hogy olvashattalak. Puszi. Éva