Csöppnyi porszem vagyok

Csöppnyi porszem vagyok

Kicsiben átélem,
Drága Hazánk Sorsát,
Minden mozzanatban,
Átérzem a mását.

Akárhova nézek,
Az életem látom,
Remélem a Sorstól,
Jobbra fordulásom.

Oly sok az ellentét,
Gyalázatos eszme,
Mások dolgos vérén,
Élősködő here!

Ahogy kertem éke,
Hófehér liliom,
Leveleit rágja,
Pusztító, ártalom.

Mindent védelmeznék!
Nincsen annyi kezem!
Csak szívem szomorú,
Amit lát, a szemem!

Csöppnyi porszem vagyok,
Búslakodik lelkem,
De, amíg én élek,
Hittel, a jót teszem!

Budapest, 2013. június 2.

“Csöppnyi porszem vagyok” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Anni, Ida és Katalin!
    Köszönöm szépen hozzászólásotokat.
    Szeretettel gondolok Rátok: Viola

  2. [color=#006633]Drága Viola, remek a versed. Most is csodálattal olvastam.
    Szeretettel!
    Ida[/color]

  3. Kedves BogIcám, Rozálka, Lexike, Judit és Ilike!

    Köszönöm kedves szavaitokat, olyan jól esik, ha itt vagytok velem.

    Szeretettel gondolok Rátok: Viola

  4. Minden elismerésem! Nagyon szép, felemelő gondolatok.
    Gratulálok, Judit

  5. Kedves Violám…nagyon szép verseddel megint adtál a világnak…Lexirózsa

  6. Kedves Viola!
    Nagyon szép versedhez szívből gratulálok!
    Szeretettel
    Rozálka

  7. Drága Violám!

    Nem vagy Te csöppnyi porszem, hiszen annyi szépet adtál már művészeteddel életed során.
    Hányan mondhatják még el ezt magukról?
    De a világ valóban rossz felé fordult, s az ellen nem tudunk tenni.

    Igaz versedhez szívből gratulálok, mindig nagy szeretettel olvaslak: BogIcu:D

Szólj hozzá!