Hiába menekülsz, nincs esélyed

Hiába menekülsz, nincs esélyed

Arcomba csapja
a hideg esőt a szél
Fenyegetően nyújtva felém
fagyos érintésű kezét.
Jeges körmeit
húsomba vájja
a fájó emlékezés
a nem is olyan régen
elmúlt rettegés.

Mint az újkor messiása
aki eltéved a homokviharban
úgy sétálok cél nélkül
a magány labirintusában.
Kivert kutya sétál így
a szeméthegyek között
marakodva
lerágott csontok fölött.

Aztán végül is
valamire rájövök
ami ott rejtőzött végig
a ki nem mondott
szavak mögött:
Jöhetsz bárhonnan
mehetsz bármelyik országba
nem rejtőzhetsz el
zsebre vágva
a felelősséget
anélkül, hogy
rád ne találna
múltad
zsoldos katonája.

“Hiába menekülsz, nincs esélyed” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Mindig szívesen fogok azon versek olvasásába, melyeket addig kevesen kerestek fel. 🙂 Kíváncsiság, vagy ilyesmi hajthat. Vajon miért az érdektelenség? Legtöbbször gőzöm sincs. 🙁 Most sem. Tetszett. Éva

Szólj hozzá!