Cím nélkül
Nem tudok már sírni, sajnos nem tudok!
Könnyáztatta nap, amely felém ragyog…
Megrendült tévhitem: száll, száll, száll, úgy száll –
a végtelenségig talán meg sem áll!
Hol hibázhattam? – vaj’ hol volt a hiba
Mely elvitt e fars útra: oda: ahova
Talán bántottak és bántottam viszont!
A miértre bizony, nincsen válaszom
Rongy lettem! – egy korcs, kit száz ördög nevel
Százszor téptek szét s én százszor álltam fel
Rengeteg pofon csattant már arcomon
Visszaadni biz’, ha tudom nem fogom!
Légy te a bátor, erős és légy a hős!
Legyél te a minden, ki mindenkit legyőz!
Én meg az leszek, ki annak hajt fejet:
Kiben maradt még egy csöppnyi szeretet
köszönöm szépen, hogy olvastatok kommentáltatok
kedves tőletek
barátsággal, üdv mindenkinek: R
Belbecs …Remekül látni benne, az emberi tartást! Szépen megírt versedhez, gratulálok!
Kedves Robi!
De rég olvastam Tőled! Nagyon kimaradtál! Nagyon jó a versed, egyre bölcsebb lettél. Örülök, hogy olvashattalak.
Szeretettel: Viola
Szia kedves Robi!
De régen hallottam felőled…. örülök, hogy hoztál verset, s remélem sokáig maradsz – na, ugyan nálam se lehet tudni;)
Mindannyian a ránk szabott úton lépkedünk, hol virágot tépkedünk, hol pedig vétkezünk….
Ez így kerek, s bennem van ezernyi szeretet, szívesen olvastam versedet…..
Ölellek: BogIcu;)