Szíved

Szíved (gyászos udvarában)

Szívnek gyászos holt udvarában,
Vénemberek fekete csuhában,
Öregesen gyászos táncot járnak,
Lopva élted csak is reád várnak.

Hazug mosoly arcukon mi ül,
Csábítva hív majd elszenderül.
Mind az ki táncukba jaj beszáll,
Azoknak szíve lassan leáll.

Saját szív mi keresztre feszít,
Vének hangja örökre némít.
Szíved még egy utolsót dobban,
Mielőtt testedben szétrobban.

Szívnek gyászos holt udvarában,
Vénemberek fekete csuhában.
Öregesen gyászos táncot járnak,
Lopva érted..csak is reád várnak.

2013.04.
Zsámbék.

“Szíved” bejegyzéshez 18 hozzászólás

  1. Kedves Idácskám!
    ..mert ilyen mostanában az élet?…talán azért…
    Örülök hogy tetszett versem így is…
    Köszönettel és szeretettel
    Rozálka

  2. [color=#006633]Drága Rozálkám!

    Miért is nem csodálkozom én, ha ilyen, vagy hasonló ihletésű verset olvasok… A kelleténél jobban ránk jár a rúd mostanában. Azért próbáljuk meg lerázni magunkról… Jó a versed.
    Szeretettel!
    Ida[/color]

  3. Remélem drága Barátnőm, hogy rám is sokat várnak még!!!
    :Pa fantázia határtalan:P..és az irodalomban az a jó.!
    Baráti ölelésem …Rozálka

  4. Drága barátnőm!

    Gyászos a versed, mint ahogy mostanában a hangulatod is… de jó, hogy kiírtad magadból, mert én bizony – tudod – imádom az ilyen hangvételű verseket.
    Mondjuk, énrám még ne várjanak és Rád sem, de a vers nagyon tetszett.

    Gratulálok. Baráti szeretettel: BogIcu;)

Szólj hozzá!