Április csókja.
Anyám csendes éjt:Álmodik.
Csukott pillái alatt:Imádkozik.
Hogy e világ,e fránya sötétre,
megnyugvást osszon az ég végre.
Künn lassan virrad,
fáradt szél muzsikál rája.
Csókot ad az ablak lapjára,
felkelő Napnak karimája.
Madarak fecsegnek,
az orgonának ágain.
Megpihen ott az élet,
selymes szirmú virágain.
Repedezik a föld,
mint öreg arc felszíne.
Könnyek s izzadtságnak halma,
futnak be annak erezeteibe.
Ásít a rét,
fésülködnek a felhők.
Ezer világot látott,
e csapzott tekergők.
Születik:A nap.
Melyben élünk,létezünk.
Születik:A nap.
Szelíden reménykedünk.
Anyám sóhajt,
kakas rikkant ébresztőt.
Már fürdik a folyó,
sárga sugárból van halomra való.
Éneklés jön-hallik távolból,
lovak patái dobognak.
Nyikorog a szekér,
pántjai kiáltoznak.
Juj-jaj,juj jaj.
Ébredj kósza álmodból.
Juj jaj,juj jaj.
Lám e sikoly rád gondol.
Virágok szirmai felpattannak,
lovak a mezőre rohannak.
S tarka réten e virágok százezreiben.
Nyájak legelnek,harsognak falatok csendesen.
Ragyog a szelíd fény,
mi közénk lépett már.
S az ablaknak párkányán,
egy kedves cica vár.
Dorombol hangosan produkálva magát,
hisz érzi-hallja gazdasszonya bent mocorog.
Ágyában még suttogva,
egy „Mi Atyánk.”-ot mormogott.
Ritkuló ködpára száll fel,
gőzölög-vonaglik az udvaron.
Hangya úr kenyérmorzsával,
kerül egy cseppet jobb oldalon.
Régi álmokból:
Még békegalamb száll fel.
Boldog kis madaram;
Krisztusunkhoz szállj el.
Mondd meg néki:Üzenem.
Anyám csendes éjt álmodik.
S csak vigalomról s szeretetről:
Elmúlt percekért nem sopánkodik…
Kisizsák;1994.Április 22
Aha. Tényleg novellában, nem cikkben. 🙂
Rájöttem, hogy tévedtem. 😉
Kedves Péter!
Mindenféle "bárki-mellé-állás-nélkül" szeretnék beszélni. 🙂 Miért? Mert azért van a hozzászólási lehetőség. Ha egy saját honlapra vezetjük fel az írásainkat és nem adunk meg módot az éltetésre avagy ledorongolásra…akkor az úgy van rendben. Jogunk van ehhez. Itt más a helyzet. Tudod…erre a fene-nagy szabadságra néha azért felkapom a fejem. Akkor miért nevezünk el verseket és külön prózákat? Valamitől (azért) vers egy vers, s ha már az, akkor bizonyos keretek között tisztünk és feladatunk a magyar nyelv gondozása. Mindenki vét hibákat, én is…sokat. De mielőtt beküldöm egy ilyen (vagy hasonló) helyre a gondolmányomat…legalább a mások és nyelvünk tisztelete miatt: többször átnézem. Nem foghatjuk azt rá örökké egy-egy tévesztésre, hogy: szabadság! Bocsáss meg, ez most kijött belőlem. A magyarázatokat pedig olyannak érzem, mint mikor egy festőnek a képét kellene elmondania, ahelyett, hogy "simán" lerína róla a lényeg. (lásd, van egy cikk itt erről: Művész szemek címmel) Üdvözlettel és szeretettel. Éva
Kedves Katalinka.
Ha a címnél már megálltál akkor minek olvastad a verset el?
A mondd felszólító módban nem kettő m hanem d az jó.
A nagy betűs szavak nem feleslegek,érzelmeket fejeznek ki.
Azok a dolgok azok amik fontosak benne.
Pl Anya Apa .Ha pedig róluk szól valami vagy Istenről,minden nagy számomra.
A versek szabadok,nem hibák és szabályok.
Pedig régóta írsz gondolom.
Ezt pont Neked mondjam.Látod a Neked is nagy most mert csak Te vagy akinek
mondom.Megtisztelés.
A kettőspontok gondolat átvívők.
Amikor már más felé kanyarodnak a rímek de a történés ugyan az.
Megálltál a címnél,akkor azt sem érted?.Nagyon sajnálom.
Köszönettel Bakos Attila Péter.