Káosz… mikor lesz vége már?
Rohanó napok, évek
tovatűntök észrevétlenül.
Közben dühöng a világ, félek
testem lelkem belerendül.
Kevés a békesség, a csend
káosz van amerre csak nézünk.
Soha nem lesz már itt rend
akárhogy is esedezünk?
Forrong a Föld már nagyon
nagymértékű a kizsákmányolás.
A szeretet nem kell csak a vagyon
meg a sok népbutítás.
Tanuljatok szeretni újra emberek
döngessétek a szív kapukat.
Legyünk ebbe különlegesek
hogy szeretettel töltjük tele azt.
Jó lenne már hinni
az élet valódi értékében
és a holnaptól nem félni
csak élni nagy örömben.
2013. 06. 01.
Köszönöm Rózsa
Sajnos a helyzet egyre rosszabb:(
Kedves Clarisz
A szomorú valóságot tükrözi a versed, gratulálok!
Szeretettel: Rózsa
Köszömöm Ica. Igen a szeretet mindent kibír, kinyít és él,
Kedves Rozálka nagyfokú változást csak összefogással remélhetünk. A MINDENSÉGET A SZERETET TARTJA ÖSSZE. Mivel csökkent az összetartó erő, előtörnek a negatív dolgok az életünkben
Köszönöm a látogatásodat
Köszönöm Lexirózsa. Örülök, hogy tetszik
Kedves Ili én is így gondolkodom.
Egészségi állapotunk is nagymértékben függ
attól, hogy mennyire vagyunk képesek elfogadni és kinyilvánítani a szeretetet .
Munkálkodjunk összefogvam hogy a Szeretetenergiája töltse fel a Földet
Köszönöm, hogy olvastál
A szeretet minden kaput kinyit kedves Clarisz.
Sajnos egyre kevesebb a békesség a csend, amiben meg tudna születni.
Szeretettel olvastalak: Ica
Kedves Clarisz!
Bárcsak mindenki olvasná ezt a versedet…hátha több megértés lenne…
Szeretettel olvastalak
Rozálka
Nagyon szép..Lexirózsa
Döngessük Ica. Egységben az erő.
Képessé kell tenni magunkat szeretni minden szeretetlenség fölött, adni akkor is, ha mindentől
megfosztanak.Változás csak ettől várható.
A szeretetlenség és kölcsönös megbecsülés hiánya miatt hullanal szét a családok
Ezért kell munkálkodnunk, hogy a Szeretet ragyogjon, hogy az a Földet borító szeretetlenség sötétségét felváltsa.
Köszönöm Judit, hogy olvastál
Igen a szeretet a legnagyobb ajándék, amit kaptunk és elherdáljuk.
Fel kell emelni szavunk ,Hogy megszűnjön a
hideg, a közömbös szeretetlenség mely vastag burokkal veszi körül a lelket, ezért fénysugár nem képes belehatolni. .
Döngessük együtt a szívkapukat, s tanuljunk együtt újra szeretni – így legyen:)
Szeretettel olvastalak: Icu
A szeretet életünk pótolhatatlan adománya és veszni látszik…:(
Gratulálok versedhez, Judit