Fekete csipkekesztyű

Fekete csipkekesztyű

Hasztalan űzött az éjjel,
arcomon a Hold honol
nappali fénnyel.
Jönnek, mennek az álomképek,
mit itt felejtett a múlt.
Egy fekete csipkekesztyű
nagyanyám hófehér kezéről..
Keménygallérból, mint pantomim
reá hajol egy deres fej,
a fekete csipkekesztyűre.
Virágzik rajta most a csók,
levendula, illat és bók.
Emlékem alig,
csak szoknyád suhogó selyme,
követi a csend,
s titkos szemérmed.

“Fekete csipkekesztyű” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. Kedves Ica!
    Nagyon szép a versed, öröm olvasni.
    Szeretettel gratulálok! Rózsa

  2. Kedves Ida!

    Köszönöm szép szavaidat a versről. Mindig örülök, ha nálam jársz szeretettel fogadlak: Ica

  3. [color=#006633]Nagyon szép versben emlékeztél meg a nagyanyádról, kedves Ica. Talán a csipkekesztyű tette, meg a csók, a bók, meg a levendula illat… de nagyon magával ragadott…
    Szeretettel!
    Ida[/color]

  4. Kedves Rozálka!

    Ha az emlékeinket elő tudjuk varázsolni, akkor születhetnek jó versek is.

    Szeretettel: Ica

  5. Kedves Icu!

    Visszaemlékezve áradt felém a levendula illata.
    Talán, mert épp most virágzik.

    köszönöm soraidat: Ica

  6. Kedves Ica!!
    Nagyon jó emlékezni…sokunk szerintem a múltunkból táplálkozunk..és ez nagyon jó…..lehet az egy tárgy is.
    szeretettel
    Rozálka

  7. Kedves Ica!

    Érezni a levendula illatát… ahogy Judit is írta, abszolút átjött a vers hangulata…
    Nagyon szép versedhez gratulálok: BogIcu:)

  8. Valami hihetetlen szép hangulata van versednek…
    Gratulálok, Judit

Szólj hozzá!