A nyár lustán andalog
kicsit késve,
szégyenszemre.
Lesütött pillái mögött
hullanak könnyei.
Hűvösen loccsan a tócsa,
gyűrűkkel játszik a kavics.
Hajszálereiben pang,
gyűrődik a gyökér.
S a szivárvány íve alatt
földig hajolva
gőzölög a hárs illata.
Ködfátyolból,
csillagtalan csendben
fészket rak, észrevétlen
a nyár ölébe a nap.
“Késik a nyár” bejegyzéshez 12 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Nagyon örültem soraidnak kedves Icu.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Kedves Ili!
Köszönöm a h.szólásod. Remélem hamarosan itt lesz teljes pompájában. 😀
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Gyönyörű sorok!
"lesütött pillái mögött hullanak könnyei…."
De az egész vers tökéletesen visszaadja azt a hangulatot, amely mindannyiunkban motoszkál mostanában.
Gratulálok szeretettel: Icu:)
Köszönöm Lexikém, hogy olvastad a versem.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Remek vers..gratulálok…Lexirózsa
Kedves Judit!
Mindig örülök neked és a gratulációdnak.
Szeretettel láttalak" : Ica
Kedves Ida!
Örülök, hogy így látod a versem. Az idő már megjavulhatna.
Szeretettel ölellek: Ica
Kedves Rózsa!
Köszönöm, hogy megtekintetted a versemet és a gratulációdat.
Szeretettel: Ica
Kedves Katalin!
Örültem, hogy olvastad a verset.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Valóban ilyen az idei nyár, gyönyörűen leírtad…
Gratulálok, Judit
[color=#006633]Nagyon hitelesen ábrázolod ezt a nyárnak nem mondható időt, kedves Ica.
Gyönyörű képek, szebbnél-szebb gondolatok kíséretében…
Szeretettel!
Ida[/color]
Kedves Ica!
Reméljük lassan ideér. Szeretettel olvastam szép versedet.
Gratulálok! Rózsa