2013 árvíz
SOS emberek jön az ár
gátakat, házakat rombol már.
Tengerként hullámzik
amerre a szemünk révedezik.
Rohan át mezőkön, kerteken,
látogatást tesz az épületekben.
Tör-zúz morajlik
szívekben fájdalom uralkodik.
Hisz odaveszhet minden
amit építettünk életünkben.
Ezzel mutatja meg erejét
még mindig ő az úr itt.
Hatalmas a Dunán a víztömeg
a mellék folyó is beleremeg.
Hirtelen vissza felé folyik
valakire nagyon haragszik.
Az ár most nem kímél semmit
se viskót se palotát
Az ember csak remél
hogy egyszer vége lesz.
Elzáródnak a felleg csapok
szégyenlősen szétszaladnak
Megmutatják az égnek
mennyi kárt is okoztak.
Lerombolt házakat, letarolt fákat
sárban vergődő állatokat.
pocsolyává vált termőföldeket
és nagyon sok szomorú embert.
Állj el özönvíz szerű eső
elég volt egyszer is belőled.
Ne tápláld tovább a folyókat.
hidd el, elég volt elég volt.
2013. 06. 04.
Éltető kincsünk a víz, de ölni is tud…
Gratulálok versedhez, Judit
Kedves Clarisz!
Nagyon szépen megírtad versedben az ár romboló hatását.
"Lerombolt házakat, letarolt fákat
sárban vergődő állatokat.
pocsolyává vált termőföldeket
és nagyon sok szomorú embert."
Már ideje,hogy vége legyen!
Szeretettel:Margit
Kedves Clarisz!
Sajnálatos tény, sok kárt okoz, amit szépen megírtál versedben, gratulálok!
Szeretettel: Rózsa
Szomorú, hogy az árvíz mindent tönkre tesz, ami az útjába kerül. Bizony hogy elég volt már belőle.
Szeretettel: Ica