Nyár volt
Bandukoltam, könyv a kezemben,
múltbéli titkok benne rejtetten.
Ismerős úton járni élmény,
feltört a mélyről ezernyi érzés.
Lángolt a nap a nyári égen,
sugárzón, szikrát vetve a légben.
Gondolat, mint oktalan lepke
fényben repdesve, száguldott szerte.
Árnyas fa tövén megpihentem,
lapozgatva a múltba révedtem.
Egy kicsit gyermek lettem ismét,
vágyva ,idézve szabadság kincsét.
Szarkalábat s pipacsot szedtem,
mint valamikor régen, szertelen.
A gyors idő ám tovaröppen,
s zuhantam a jelenbe megtörten.
Beborult a kék ég, szürke lett,
feltámadt az ősz szele hirtelen.
Messze elszállt felettem a nyár,
életfámról levelek hullnak már.
Kedves Judit!
Köszönöm gratulációda. Örülök, hogy tetszik a versem.
Szeretettel: Rózsa
Kedves Margit!
Köszönöm, hogy olvastad és tetszik a versem.
Szeretettel: Rózsa
Kedves Dóra!
Köszönöm látogatásodat, örülök, hogy tetszik.
Szeretettel: Rózsa
Kedves Katalin!
Örülök, hogy olvastál, igazából tetszik nekem ez az ősz, remélem lassan hullnak a levelek.
Szeretettel: Rózsa
Kedves Rózsa!
Nagyon szép ez a Te múltba révedésed…
Gratulálok, Judit
Kedves Rózsa!
Szép versedet szeretettel olvastam:Margit
Kedves Ica!
Szívből örtülök, hogy tetszett a versem.
Szeretettel: Rózsa
Kedves Lexirózsám!
Nagyon örülök, hogy tetszik.
Szeretettel köszönöm: Rózsa
Kedves Éva!
Örülök, hogy kellemes hangulatot hoztam Neked. Szeretettel köszönöm: Rózsa 🙂
Kedves Rózsa!
Az ifjúság olyan, mint a lángoló nyár. Ahogy múlik az idő, itt lesz fejünk felett az ősz.
Szeretettel gratulálok szép versedhez: Ica
Nagyon szép édes Rózsám…Lexirózsa
A napokban átélt kellemes hangulatomat hoztad vissza most. 🙂 Köszönöm. Éva